Thus passes the glory of the world.
Nyilván mindenki jól emlékszik még rá, ahogy döngő léptekkel végigcsörtet a folyosón a második emeleti mosdókig, eltaposva az alsóbb éveseket, és óra közben a Pokolgép meg a Tankcsapda dalszövegeiből részleteket firkál a padjára.
Meg arra, hogy mekkora szakadt rocker volt, amíg én és a barátnőm vámpírjelmezben rohangáltunk a suliban, fekete hajjal és csuklóig-bokáig érő ruhákban. Én magam azidőtájt bőszen jártam a dark shopokat, hogy minél több bársonyinget, köpenyt és csizmát gyűjtsek be - ezért van az, hogy a szövetkabátjaim mára már nem férnek el a szekrényben.
Lettice goth lett, és nyitott egy internetes oldalt. Milyen eredeti.
Ráadásul a gportalon.
Ismét nem csalódtam benne.
Nyitott egy weblapot, hogy azon rinyálhasson, hogy még azt se érdekli, mi van vele, aki az asztalszomszédja volt. (Ide beszúrnám, hogy velem tartja az illető a kapcsolatot, pedig én az ajtó felőli padsorban ültem, duh. Elöl.) Meg, hogy beadhassa az arra tévedőknek, milyen érdekes ember.
Legalább reklámoz benne engem is egy kicsit; többször is előjön, mekkora szemétláda vagyok. Ez nagyjából így is van, de fontos részlet, hogy nem mindenkivel. Sajnos ő épp a senkiháziak közé tartozik. Mindenkire azért én sem lehetek tekintettel, nem igaz?
És hogy selejtes okkultistának tartom! Na ja, ha egyszer az. De különben nem tudom, honnan veszi, mert én természetemnél fogva mindig sokkal finomabb modorú ember voltam, mint ő, és ezért sose mondtam neki semmit, amiből akár csak következtethetett volna rá, hogy így gondolom. Azzal se szembesítettem soha, mennyire nem lötyög semmi a fejében.
Ez szerinte kétszínűség.
Szerintem tapintatosság a részemről. Minek sértegetném fölöslegesen?
Azt hiszem, sértegetik elegen helyettem is nyíltan… meg aztán úgyis akkora vesztes, hogy van elég baja az én kellemetlenkedésem nélkül.
Szóval, miért röhögném ki például? Csak azért, mert harmadikban kezdett el goth cuccokat felvenni meg hajat festeni, hogy hasonlítson a barátnőmre és bevágódjon nálam? Igazán nem volna szép tőlem, és különben se sikerült neki, szóval kár is lenne felhozni.
De jót mulathatnék, teszem azt, azon is, hogy mennyire műveletlennek tart másokat. Éppen ő, aki szerint az életmű köszönőviszonyban sincs az életrajzzal, meg úgy általában is, mi köze a szerző életének a műveihez? Egyáltalán, minek az irodalomtörténet? Meg az irodalom érettségi? Persze ehhez jön még, hogy a legkiválóbb nyelvtanárok sem tudtak semmit a fejébe tölteni hosszú évek alatt. Semmit.
Slusszpoén, hogy ezzel a fejjel beadta a jeletkezését az ELTE BTK történészeihez. Ahol az első szemeszter tizenöt vizsgájából tíz sumerul és arámiul van, az irodalomjegyzékben pedig egy cikk nem sok, annyi sincs magyar nyelven.
Mikor még én is goth voltam, akkor ez sok(!) észt, finom modort, előkelőséget, stílusérzéket, ruhaízlést, eleganciát és úgy általában fensőbbségességet jelentett. A goth nem életérzés volt, hanem életforma.
Most…
Budakalász város.
A tesóm főiskolája hamarosan egyetem.
A goth szubkultúra egy csóró és buta, ráadásul paraszti származású egyénnel gyarapodott.
Sic transit gloria mundi.
Lehet, hogy az én kommentemet törölted ki (bár nem tudom, az ostoba gépem egyáltalán elküldte-e…), ha igen, valahogy így szólt:
“Ejha! Kezd érdekelni a kettőtök kis háborúja! Alkalomadtán megadhatnád az oldal címét…”