Евгений Онегин

Ráfaragtam a szakirányválasztással, 21-éig le kéne adni a jelentkezést indexfénymásolatostul, de nekem még harmincadikán is lesz vizsgám. Alapozó, hogy teljes legyen az örömöm.
Mindegy, majd valahogy kimászom belőle. Ha valami megjavul az életemben, rögtön elromlik két másik. Most azonban még egy szerencsém volt(!).

Összerúgtam a port azzal az idióta lánnyal, aki a minap akaszkodott rám (ő jobban rúgta, mint én). Sebaj, legalább megszabadultam tőle. Már éppen valamiféle sértésen törtem a fejem, amikor a kezembe adta a megoldást, isteni volt. Azt azért fel kellett volna venni, hogy kiakadt. Különben nem érdekel, így azért mégis kényelmesebb volt, mintha én találtam volna ki, hogy tűnjön el végre. Ugyan most utál miatta, de kit érdekel. Csatlakozzon a népes tömeghez.

Amúgy meg június tizenegyedike piros betűs ünnep lesz ezentúl.
Szeretem. Szebb, mint valaha.

Összeálltam egy skinheaddel, meg egy Lucius Malfoyra emlékeztető sráccal. Innentől kábé azzal voltunk elfoglalva, hogy egymást dobáltuk zsebkendővel meg kutyakajás zsákokkal (gondolom, nem árulok el titkot azzal, hogy egy azért kiszakadt), valamint utaztunk a raklapszállító békákkal (ez egyébként kifejezetten tilos, de mindenki csinálja).

Kérdés: Ha most 60-nal többen voltunk, mint egyébkor, hogyhogy éppen csak kész lettünk reggel 6-ra? Jó, jó, a fentiek fényében ez annyira nem nagy kérdés, de azért a sok ökörködés közben dolgoztunk is. Szóval, máskor hogy fejezik be?

A 240E busz nem vitt be teljesen, így átszálltam a 7-esre, majd futottam pár kört, mire megtaláltam a 86-os megállóját, ahol sikeresen lekéstem egy csatlakozást, de a következőt már elcsíptem. Kár, hogy rossz irányba.