Евгений Онегин

Talán segít, ha mindenki más is elolvassa.

“Képes éjnek évadján napszemüvegben mutatkozni, merthogy “jól áll”. Ha ne adj’ Isten kicsípné magát (ami sajna gyakran megesik) irtóztatóan csiricsáré göncöket ölt magára. Nem riad vissza még az olyasféle pompától sem, melynek kellékei között tarkabarka pántlikákra, fodrokra és más hasonló cicomákra akadhat az azt borzadva szemlélő. Cifrálkodási vágyából kifolyólag gyakorta válik öncélú divathóbortok vakbuzgó követőjévé. [...] Zakógallérjára képes funkciótlan selyemsálat teríteni; selyemingének gallérja alatt vakítóan vörös kendő buggyosodik. Természetesen neki jut eszébe, hogy az egyetemen terepgyakorlatra kicsiny kézi tükröt, különböző fogvastagságú fésűt és komplett manikűrkészletet vigyen magával. Akik az efféle divatfiságot képtelenek tolerálni, ilyesféle jelzős szerkezetekkel szoktak társaságokban utalni a piperkőc ismerősökre: “tudod, az a szopottfejű girnyó”, vagy “nem tudom, találkoztál-e már avval a nyálas pöccsel”, míg mások kikacagják az önhitt páváskodót. Meglehetősen nevetséges látvány a hófehér edzőcipőben tócsák között félve lavírozó divatmajom, már-már túltesz a magassarkú cipőben botladozva szerencsétlenkedő hölgyeken. [...] A fodrászok szeretik, kiélhetik rajta hajlamaikat. Minél természetellenesebb idomot formál fejéből a hajfodrász, ő annál boldogabb. Odáig van a csavarókért; a szőkítésért, melírozásért és a különféle festékekért. A manikűrtől, pedikűrtől, sőt a szőrtelenítéstől sem riad vissza.[...]“

Tulajdonképpen, jobban belegondolva, mégsem segít.
De legalább ti szórakozzatok jól.

Fél háromkor felpattant a szemem, és még szinte magamhoz se tértem, már tudtam, hogy szakad odakint. Kinyitottam az ablakszárnyakat, s ha már ott voltam, ott is ragadtam az ablakban; úgy szívtam be a vízillatú levegőt, ahogy a sötétbe borult kert a vizet magát. Esős éjszakákon minden világosabb, mint a felhőtleneken, pedig a hold se látszik.
Nem tudtam megállni, hogy fel ne kapaszkodjak a párkányra. Muszáj volt. A benti levegő fojtogatóvá vált. Mit nem tesz velem a vihar? Kicsalogat. Sőt! kényszerít, mert szentül meg voltam győződve róla, hogy forróság van bent, és ez nyugtalanított. Annyira, hogy a párkányon se sokáig ültem; tíz perc múlva már kint voltam a verandán, és a lépcsőn mentem lefelé, a kertbe. Az esőre.
Tényleg zuhogott; nagy, kövér, hideg cseppekben loccsant szét a kövezeten, a leveleken és rajtam is, lefolyt, eláztatott mindent, gondolatokkal töltve fel a környéket.
Odafönt megdördült a szürke ég, amit bámultam. Mitől ilyen világos az éjszaka közepén?
Mintha sohasem akarna elállni. Visszamásztam.

“Az én orcám előtt egy lélek méne el, és lassú sóhajtást hallék, és az én testemnek minden szőre felborzada.”

Lementünk cigarettát venni a szemközti boltba. Ahol aztán nagyot néztem, mert minden volt, csak normális dohányáru nem. Lehetett válogatni, hogy Bond, Pall Mall, Marlboro, Sopianae, Golden Gate.
- Mit keres? - érdeklődött az eladó.
- Hát, Dunhillt.
Kicsit hülyén éreztem magam. A Soroksári út ennyire szakadt környék lenne? Vagy mi? A fickó mindenesetre jókedvűen felnevetett.
- Dunhillt, itt? Nyolc éve adtam el egy dobozzal!
Vettem egy doboz kék Pall Mallt, és hősiesen el is szívtam belőle egy szálat.
A maradékot odaadtam a kollégáimnak.

Pedig az a vidék tele van Porschés, öltönyös üzletemberekkel! (akik nyilván hoznak magukkal cigit.)

1. Menj a Wikipedia Random Article oldalára. A cikk címe az együttesed neve.

2. Ugorj át a random idézetek oldalára és a legutolsó idézet, utolsó 4-5 szava lesz a bandád első albumának a címe.

3. Végül a Flickeren az utolsó 7 nap legérdekesebb képeiből a harmadikat mentsd le, ez lesz a CD borítója, bármi is legyen rajta.