Wednesday, April 29, 2009

a Lyrae

Ezúton szeretném megköszönni Hilare-nak, hogy az Óbudai Gimnáziumot ócsárló bejegyzést (2009.április.23) nekem ajánlotta.

Őszintén szánakozom a tény felett, hogy neki még mennyi sok idő hátravan. Ez igazában véve mindenkire vonatkozik, aki hatéves képzésre jár oda.
Meggyőződésem, hogy a gimnáziumi oktatás felettébb sekélyes, és ez alól nem elégséges kibúvó az sem, hogy “átfogó ismereteket” illetve “általános műveltséget(!)” igyekeznek a diákokba tömni. Mindenki tudja, hogy ez szemenszedett hazugság, szerencsétlenebb esetben pedig rettenetes inkompetenciáról árulkodik.
Vegyük például, csak az egyszerűség kedvéért az én legsajátabb, lesújtó tapasztalataimat az évfolyamom általános műveltségéről, illetve átfogó ismereteiről:
Nem tudtak írni. Ezt felesleges tovább ecsetelni. Mind helyesírási, mind tartalmi szinten elfogadhatatlan volt, amit műveltek. Persze meglehet, hogy a központozás nélküliség modernista, dizájnos telitalálat, de engedtessék meg nekem, hogy kételkedjem az indítékukban.
Igazából beszélni sem nagyon; azt, hogy amúgy okos dolgot vagy esetleg valami szörnyű ostobaságot mondtak, a szövegkohézió feltűnő hiánya és a fejlesztésre szoruló fogalmi ismeretek miatt nem tudtam megállapítani. (de azért meg mertem tippelni, hogy többnyire az utóbbi volt jellemző)
Az iskola állítólagos jellemfejlesztő hatása révén egytől egyig valamely egész meglepően korai fejlettségi szinten rekedtek meg; ez nagyon jól meglátszott például a humoruk színvonalán. A modorukon nemkülönben.
Az, hogy valami történetileg, művészettörténetileg és irodalomtörténetileg szimultán történhetik, sohasem merült fel bennük.
Nem olvastak el semmit.
Nem találtak meg semmit a térképen.
Cicerót Kikerónak olvasták, a ti.-t tinek (a vö.-t hadd ne említsem!).
A harminckét emberből mindösszesen hárman nyelvvizsgáztunk le második nyelvből, nem számolva a kétnyelvűeket. Valaki még az angol középfokon is megbukott.

Ami Sopront illeti: mi egyszer voltunk ott. Semmire nem emlékszem belőle. Azt hiszem, utáltam a szállást. Hilare, igazán nem hagytok ki semmit. K. semmivel sem rosszabb osztályfőnök, mint F. volt…
Én is hallottam a Down-kóros látogatókról. Nem értem, mit keresnek a suliban. Az igazgató eltökélt szándéka, hogy legalább egy napra mindenfajta fogyatékosságot az intézményében tudjon, és már csak ez hiányzik? A legtöbb dologról, amire kíváncsi voltam, én is j’ai entendu parler értesültem… csak az olyan dolgokat rágják az ember szájába, amit a legszívesebben olyan messze elkerülne, akár a pestist.
Tamási mint igazgató? Végre egy értelmes ötlet, csókoltam volna a lába nyomát, ha még anno megpályázza.

Köszönöm Hilare-nak, hogy komolyan vette, amikor egy éve rábíztam az iskolát, és bepillantást enged a mindennapjaikba, pedig tudja, hogy mennyire elkeserítő a helyzet. Egy szép napon majd elszabadul ő is, és reméljük, ráhagyományozza a kommentátori tisztét egy méltó személyre.


~ Jevgenyij V. Anyegin, 2009. 04. 29
Posted by Evgeny™ in 10:53:50 | Permalink | Comments (1) »

Tuesday, April 21, 2009

bölcsésznapok a trefort-kertben

Mi sem jellemzi inkább az egyetemi életet, mint a mai nap.
Négy órám lett volna.
Mind a négy elmaradt.
Az egyik tanárom külföldön van, kettő konferencián. A negyediket nem tudom. Ő csak nem volt bent. Órák helyett így aztán a rengeteg kényelmes székeken ücsörögtünk a Trefort-kertben a rengeteg kényelmes asztalok körül, és megállás nélkül szövegeltünk. Délelőtt. Aztán én hazaugrottam edzeni. Délután visszamentem az egyetemre, és folytattam, amit délelőtt elkezdtünk. Azzal kiegészítve, hogy a nap folyamán megsült az ökör, amit még reggel egészben húztak nyársra az I épület előtt, tehát beszélgettünk, és ökröt ettünk.
Az ókorosok meghívtak a Bacchus-ünnepükre, ami ma este (ez az egyetemi szótárban sajnos éjjelt jelent) lesz. Csak tudnám, hogy kerülök még most, az egyetemen is más szakosok közé? Amikor már végleg a hozzám hasonlóakkal járok együtt? Úgy látszik, ez a keresztem. És egyáltalán, mégis mi történik egy Bacchus-ünnepen? Gondolom, a piáról fog szólni. Ha jól emlékszem, a görögök ez alkalomból pénisznek öltöztek. Remélem, nem dress code-os a buli.
Posted by Evgeny™ in 17:10:54 | Permalink | No Comments »

Wednesday, April 8, 2009

január, február, itt a nyár

Nagyapám újabb merényletet követett el ellenem: kikapcsolta a fűtést.
Annyira nem új keletű a dolog, mint ahogy hangzik, ugyanis a számára a konvektor szabályzótárcsája két dologra jó: be- és kikapcsolni a fűtést. Az, hogy a tárcsán 7 fokozat van feltüntetve, sohasem zavarta. Vagy nullán volt, vagy ütközésig a hetes fölött. Persze nullán többet volt: példának okáért akkor, mikor aludt, elment otthonról stb. Külön ínyencség, hogy ilyenkor elfújta az őrlángot is, mondván, hogy “ne fogyasszon”.
A konvektor már legalább ötvenéves, és ha egyszer elalszik a láng (például elfújják), akkor csak hosszas munkával lehet újra begyújtani. A harc a láng életben hagyásáért sokéves múltra tekint vissza családunk történetében.
Most jött el a pillanat, hogy a konvektor feladta: a testvérem percekig küszködött vele, de aztán bedobta a törölközőt. Reggel a következő párbeszéd zajlott le köztem és a merénylő között:
- Jó reggelt!
- Jó reggelt. Nincs fűtés.
- Persze, hogy nincs. Nyár van.
- Tavasz van. Éjjel és hajnalban öt fok.
- Ha fázol, gyújtsd be.
Hát hogy a fenébe ne fáznék öt fokban?! Külön az agyamra megy, hogy már januárban sincs fűtés, azzal a felkiáltással, hogy mindjárt nyár van. Úgy látszik, két generációval ezelőtt az átmeneti évszakok ismeretlenek voltak, ahogy a tél is. Meg úgy általában mindegyik.
Posted by Evgeny™ in 15:38:07 | Permalink | No Comments »

Sunday, April 5, 2009

hétvége

A nővérem rosszkedvű volt tegnap, mert a változatosság kedvéért betonoszlopokat kellett átcipelnünk a kerten. Azt mondja, nő szeretne lenni, és igazán nem fér meg a hétköznapi sminkeléssel és randimániával az, hogy az összes hétvégéjét betonoszlop- és zártszelvényhurcolással tölti.
Ma a motoros kaput kellett leemelni a sínről, és feltenni két székre.
Jobban jártunk vele, mert talán egy mázsa az egész, ellenben nem nagyon találni fogást rajta. Viszont csak egy van belőle.
A szemben épült házakba lassan beköltöznek az emberek. Kíváncsi vagyok, tudják-e, hogy a hely azelőtt temető volt! Én biztosan nem költöznék oda. Az elmúlt években arra jártunk minden nap, és a saját szememmel láttam, hogyan exhumálták az oda temetetteket. A válasz: egészen pontosan sehogy. Széttúrták a sírokat, és kiforgatták az összes csontvázat, amik aztán ott maradtak. Túl kicsi voltam még ahhoz, hogy a koponyát, amit mindig körüloldalogtam, felemeljem, és a Hamletből olvassak fel mellette, de arra határozottan emlékszem, hogy ha mégis felmerült volna, lett volna választék.
Ki tudja, hogy egy verőfényes júliusi napon Marika mit fog találni a virágágyban, ahová kezdetben kardvirághagymákat szándékozott ültetni?
Nem hiszem, hogy lemaradok a reakciójáról, akárhol is tartózkodjam.
Posted by Evgeny™ in 17:14:02 | Permalink | No Comments »

Thursday, April 2, 2009

12 °C

Elképesztő, hogy a Könyvtár Klub mintegy varázsütésre ürül ki, ha a hőmérséklet tíz fok fölé emelkedik. A Trefort-kert ellenben ezzel egyidejűleg ugyanilyen gyorsan telik meg.
Hála az égnek.
A Trefort-kert nem az én műfajom. Túl világos van, mondhatni verőfény. Azt hiszem, azért hívják így, mert kiveri a szemed. A Károlyi-kert sokkal jobb, igaz, hogy legalább öt perc sétára van az egyetemtől. De sebaj, aki sötétségre vágyik, annak ott a Csendes, a Prága meg a Könyvtár, bár pont ma hallottam, hogy a Csendesbe tették át a beszélgetéseket a professzorainkkal.
Kíváncsi lennék, ki volt ez a szemétláda!
Lucifer tegnap a belvárosban bulizott, az Alterban. Volt képe azt mondani, hogy nem tetszik neki az V. kerület. Mert hogy a belvárosban rossz a levegő.
Szerintem kamu. Ugye, az? nem érezheti. Én se érzem.
Hát én meg nem járnék a Kiscelli utcába.
Posted by Evgeny™ in 19:44:20 | Permalink | No Comments »