Евгений Онегин

Felszállok a HÉV-re. A fülembe szokás szerint üvölt az iPod. A fiatalok hangosan bőgetik a zenéjüket, károsodni fog a hallásuk. Rossz nekem!
(így lehet bambulni a Batthyány térig Csillaghegytől, miközben fasírttá taposnak)
Egyszerre látom, hogy szemben álló mámika beszél hozzám. Kihúzom a fülhallgatót.

- Az unokámnak pont ilyen haja van.
Szuper. Hagyom, hogy a mosolyom beszéljen helyettem. Vagy mi.
- Hány éves?
- Tizenkilenc. (Az a két hónap…)
- Az unokámnak tényleg pont ilyen haja van. Lassan már nem lát a fél szemére. De azért jópofa, meg különben jó gyerek ő… gondoltam, majd kinövi. Csak a festés nem olyan, mint önnek.
Újabb vigyor. Egyszer én is kinövöm. De azért már illene megszólalni.
- És ő hány éves?
- Tizenhárom.
Mégsem kellett volna olyan nagyon megszólalni.
- Egy bandában zenél?
Touché.
- Nem…
- Hát mivel foglalkozik?
- Egyetemista vagyok.
- Hol?
- ELTE BTK…

Itt felszállt egy régi ismerősöm, akivel együtt jártunk francia órára, és lekapcsolt.

Reggel kisebb ütközet zajlott a lágytojás-keménytojás pártok képviselői, azaz köztem és a nővérem között a konyhában. Tartalma hozzávetőleg a következő párbeszéd volt (a tettlegesség mellett):

 - Utálom a nyers tojást!
- De én szeretem!
- Egyszer olyan szalmonellát kapsz öcsém…
- Azt a főtt kajától is lehet.
- De a nyerstől sokkal inkább!
- De főttet sokkal gyakrabban eszem.

Végül a reggeli tojások valamiféle arany középszert követve sikeres hibridek lettek.

Igazán nagyszerű, hogy még mindig bokáig gázolok a tetves hóban. Ráadásul fúj az északi szél. Új kutatásaim kimutatták, hogy az északi szél mindig kizárólag szemből fúj.

Viszont nagy előny, hogy a többi hallgató egy véleményen van velem a havat illetőleg, és eszük ágában sincs hógolyózni vagy más efféle marhaságot csinálni.

Tizenkét éves korom óta várok erre.

Reggel meg külön élvezet volt átszaladni a piroson, hogy még pont elérjem a HÉV-et. Ez van, srácok. Ha nem a volánnál ülök, az olyan, mintha jogosítványom se lenne. És még így sem szoktam szabálytalankodni, csak eszem ágában sincs elkésni szemináriumról.

Pedig igazán elkéshettem volna, mert nem olvastam el a feladott szöveget. Nem én tehetek róla, hogy a bookline nem szállítja elég gyorsan a megrendelést.

Mezopotámiai vallások előtt aszalódtam két órát a Könyvtár Klubban, amelynek egyetlen hibája, hogy nagy a tömegvonzása, és sosincs elég hely. Elöl van, azért, mert ott nyitogatják az ajtót, és így záros határidőn belül halálra fagysz.

Mezopotámiai vallásokon értesültem róla, hogy a vizsgakérdésekre sumerul vannak a válaszok. Kivéve az akkád kifejezéseket, amelyek bizonyosan azért kerültek bele, hogy ne legyen túl unalmas az egyöntetű sumer szöveg. Vagy túl nehéz.

Sebaj! Buddhizmusra szanszkritul kéne edződni. Egy-két hónap, és takaros káosz lesz a fejemben.