Thursday, January 22, 2009

a.s.p

Szerettem Önt: talán e mély szerelmem
A lelkemben nem hunyt egészen el;
Nem is búsítom önt már semmivel.
Szerettem önt, némán, reményvesztetten,
Voltam szelíd, majd féltékeny s irigy –
Mély áhítattal, gyöngéden szerettem,
Ég adja, hogy szeresse más is így.
Posted by Evgeny™ in 17:47:39 | Permalink | No Comments »

Tuesday, January 20, 2009

még_két

Még két vizsga van hátra.
Amúgy le vagyok amortizálva teljesen. Már csak a tavaszt várom.

Tél+vizsgaidőszak+lelkiállapot+közelgő február másodika.
Csak a szokásos depresszióm.

Posted by Evgeny™ in 13:30:13 | Permalink | No Comments »

Monday, January 12, 2009

XYZ-001

Szmogriadó van, páros napon páros rendszám jár, páratlan napon páratlan.
Mindhárom kocsink páratlan rendszámú…
Posted by Evgeny™ in 14:42:14 | Permalink | No Comments »

lánc, lánc..

Apám tegnap elhívott minket korcsolyázni a Velencei-tóra.
Alapvetően utáltam az ötletet, ez majdnem minden olyan elfoglaltság idején jellemző, amikor együtt kéne lennünk. Kivételesen a nővérem sem volt túl lelkes, mert ő meg fél az élő víz jegére merészkedni.
Túl jól nevelt vagyok viszont hozzá, hogy elrontsam apánk szórakozását. Ha megfagyok, hát megfagyok; a beszakadó jég engem nem érdekelt különösebben.
Pedig mikor már vagy egy órája a jégen voltunk, én közelebbi kapcsolatba kerültem vele, mint a jó öreg tesó.
Történt ugyanis, hogy ahogy körülcsúszkáltuk a tó közelebbi felét, szemügyre vettük a jeget. A mozgó víztömegen a jégpáncél nagy kiterjedésű táblákra tört szét, közöttük keskeny csatornák keletkeztek, jól látszott, hogy a jég legalább tizenöt centi vastag. Ahogy egyik tábláról a másikra ért át az ember, lehetett hallani azt a jellegzetes hangot, ahogy az egyik tábla feljebb emelkedik, a másik lesüllyed egy kissé: félig bugyborékoló, félig csikorgó hang. És a rianó jég hangját, ahogy a hasadékok tovább terjedtek a tó közepe felé.
Legalábbis egy darabig.
A tó közepén ugyanis elszórva pár nádas helyezkedik el. Közöttük olyan vékony a jég, hogy nem is szürkéskék, hanem sötétzöld színű, és a rianás messze elkerüli. Az a jég nem hasad.
Kényelmes távolságból nézelődtem a nádas felé, pont, amikor valaki felordított, hogy beszakadt a jég.
Naná, hogy középen!
Hamar odaértünk. Középkorú férfi lehetett, már amennyi látszott belőle, ugyanis nyakig egy lékbe merült. Jó messze a biztonságos résztől, bent, a sötétzöld jégkéreg belső fele felé. Hát aki odáig bemegy, az ne csodálkozzon. De hogyan szedjük ki?
Az ember azt hinné, ilyenkor a szörnyülködő tömeg odagyűlik, meg minden, de nem történt semmi. A többi korcsolyázó fel se figyelt ránk. Anyánk lemaradt, a nővérem elrohant a part felé, ahol egy mentőautó parkolt. Nem voltunk túl sokan, talán hatan, és sietősen próbáltunk kiötleni valamit. Nyomasztó volt ott állni egy megfagyott tó kellős közepén, méterekre valakitől, aki perceken belül, mindjárt megfagy, különösebb ötlet nélkül.
Egy srác hasra vágta magát, és elkezdett befelé kúszni. Mi is felbolydultunk, valaki előttünk követte a példáját.
- Fogjuk meg egymás lábát!
Nocsak, valakiből feltört a híres emberi leleményesség. Ennek legalább volt értelme. Még ha be is szakad alattunk a jég, és ugyan miért ne tenné, a láncot akkor is ki lehet húzni, legfeljebb az utolsóra hárul majd az egész…
Apám a jégre hasalt, meglepő sebességgel húzták befelé az előző láncszemek. Ekkor már én is feküdtem, és még pont el tudtam kapni a korcsolyájánál fogva - szerencse, hogy a jégkorin pompás fogás esik a cipő és a korcsolya éle között. A férfi messzebb lehetett, mint elsőre tippeltem, mert hát kinyújtózva mind jóval túlléptük a két métert, és én már legalább a negyedik voltam a sorban, mégis arra eszméltem, hogy szédítő gyorsasággal, hasmánt becsúszom méternyi messze a zöld jégre. Szinte látható volt alatta a tó vize. Az én korcsolyámba is fogódzott valaki. Nem láttam se előre, se hátra, csak lefelé, de gyanítom, ezzel a lánc minden szeme így volt a helyzet miatt. Hát, itt már nem lesz felállás és úgy húzás. Nincs az az isten, hogy ezen a jégen talpra lehessen állni.
Mindegy, eddig jó.
- Húzd!
Ah, a csoportos erőkifejtés effekt. Húztunk, mindenki fekve, vállból, karból, ahogy ment, de nem volt valami átütő siker. Azért valamivel kijjebb vergődhettünk, mert ez után a fél percnyi végtelennek tűnő szívás után valaki, aki csak a mögöttem lévő lehetett, felállt a magasba emelve a lábam, és a korcsolyámnál fogva teljes erejéből kifelé húzta az egész sort. Rögtön csúsztunk kifelé vagy egy-másfél métert, lám, mennyit számít az erőkifejtés helyzete. Külön elismerés neki, amiért mázsás láncon húz ennyit, korcsolyában billegve a jégen.
Felugráltunk mind, akik a vastag jégre értek, és kihúztuk a többieket is. A férfi, aki a tóban hűsölt amíg kitaláltuk, hogyan mentsük ki, eléggé dermedtnek tűnt, pedig nem lehetett a vízben három percnél többet. Hát mi az öreg ördögnek megy oda a nádashoz? Mindenki tudja, hogy ott a legvékonyabb a jég.
A rokonai, akik mostanra értek ide, sietősen elindultak vele kifelé.
A lánc egyébként, amely végül megmentette ennek a szerencsétlennek az életét, csak férfiakból és csak fiatalokból állt; talán apám volt a legidősebb közöttünk, és nőket se láttam.
Befutott a testvérem is, és elmesélte, hogy a mentősök, amikor meghallották, beszakadt valaki, afelől érdeklődtek, hogy ők mégis mit csináljanak ezzel.
És nem jöttek egyáltalán.
Posted by Evgeny™ in 08:25:58 | Permalink | No Comments »

Saturday, January 10, 2009

hízzál csak, legalább te is hájfej leszel

Most megint a fogyókúra a nagy téma körülöttem. Mindenki fogyni akar, nagy megrökönyödésemre engem meg hizlalni akarnak.
Mint egy malacot!
Ennyit az elfogadásról. Bezzeg a zsírfejeket nem szabad ilyesmivel terhelni, hogy kifogásoljuk a súlyukat. Mert hogy ez valami nagy lelki bántalom nekik. Felőlem! Panaszkodnak majd eleget a kardiológusaik.
Mert nem igaz ám, hogy ez csak genetika. Egy nagy frászt. Van benne valami, de attól még nem lehet örökké ezzel takarózni. Igazából meg lehet akadályozni, hogy a dagadékok meghízzanak, csak éppen nem tudják. Vagy nem akarják.
És akkor a tetejébe ilyeneket írnak.

“miért akarjon a kövér sovány lenni? Miért? Amikor a soványság természetellenes állapot. A soványság a betegség, a nyomorúság és a koplalás szomorú szimbóluma. A soványság büntetés, mint a hét szűk esztendő, szemben a kövérséggel, amely jutalom, mint a hét kövér esztendő. Akkor szép a kalász, ha kövér, akkor a föld, ha kövér. A kövérség a szép gömbölyű életet, soványság a csontos halált juttatja az ember eszébe.”

nagylelkűen kiszámolták nekem a neten, hogy ha el akarom érni a normális alkatot, naponta hétezer kalóriával kell többet ennem. HÉTEZERREL.
Ez nem százas!
Vajon mit vesz normálisnak? Egy kocát?
A kövérség mint jutalom, ja. Meg a magas vérnyomás és társai. Nem vagyok biztos benne, hogy örülnék, ha ezentúl csak minden harmadik HÉV-en lenne elég hely, hogy felszálljak!
Ez a föld viszont, ez egy jó hasonlat. A jó föld kövér. A jó ember kövér. Kábé egyformán lusták is. És persze a kövérség nagyon vonzó, párductestűek, bújjunk a föld alá.

Naná, hogy valami kövér disznó írta a cikket.
Legalább úgy fogja fel, hogy ő járt jobban.

Posted by Evgeny™ in 18:31:50 | Permalink | No Comments »

Thursday, January 8, 2009

köszi

A könyvtár klub négyféle cigarettát tart, de becsületükre legyen mondva, hogy az egyik a Dunhill.
Köszönet a választékért minden különc nevében, aki a csilláron kötélhurkot tart és a földön ülve, mezítláb issza a feketekávét, miközben üvölt a zene, valamint a padlón tartja a rántott húsos szendvicsét.
És Dunhillt szív.
Vagyis mindenki nevében, aki olyan, mint én.
Posted by Evgeny™ in 17:46:40 | Permalink | No Comments »

Tuesday, January 6, 2009

3/2

Az elmúlt három hétben két poharat törtem el, levertem két tányért, elejtettem egy serpenyőt és számtalan villát, valamint majdnem felrobbantottam egy szódásszifont.

Nem tudom mi a fene van…

Posted by Evgeny™ in 09:57:57 | Permalink | No Comments »

Monday, January 5, 2009

az x-edik, köszönöm.

Újabb névre szóló üzenetet kaptam a rohadt, zaklató állatoktól, akik nem képesek felfogni a szomorú igazságot.

“A Magister Universitas Egyetemi Előkészítő 2009. február 3-ától indítja intenzív érettségi előkészítő tanfolyamait a Debreceni, Szegedi, Miskolci és Budapesti egyetemek vezetőtanárainak szervezésében. Tavaly diákjaink 92%-át vették fel az első helyen megjelölt egyetemi szakra, állami finanszírozású helyre. Ez 3 dolognak köszönhető. Kiváló tanárainknak, kis létszámú csoportjainknak, valamint feladat és probléma centrikus módszerünknek, amely pontosan illeszkedik az érettségi követelményekhez. A feladatmegoldásokat világos, jól érthető tanári előadások egészítik ki, amelyek rendszerezik a gimnáziumiban megtanultakat (és persze pótolják az ebben meglévő esetleges hiányosságokat is). Ami nagyon fontos, hogy a tanár vezetésével a szóbeli tételeket is kidolgozzátok, és begyakoroljátok. Bármikor megnézheted a nálunk zajló felkészítő oktatást. Csak annyit kell tenned, hogy jelzed ezt nekem. Honlapunkon http://www.magister-universitas.hu minden információt megtalálsz. Online is jelentkezhetsz, és ha kérsz, küldünk részletes oktatási tematikát is az általad választott tárgyból. Ha bármi kérdésed van, írj email-t a magister@magister-universitas.hu  -ra vagy reggel 8 és este 18 óra között mindig elérsz a 30/246-64-90-es számon.

Na jó, tisztázzuk újra.
Tavaly nem kaptam ilyesmit.
Idén kapok. Eddig világos? Igen? klassz.
Tavaly érettségiztem.
Az idén NEM érettségizem. Érthető…? Nem?
Hát ez nagy kár, mert már nagyon próbára van téve ez az én hírhedett-nagy türelmem!
Akkor érthetőbben: Már eddig vagyok magukkal, a francba is, nem érdekel, és akkor sem fogom felhívni magukat, ha az egy évvel lejjebb járók érettségijéig hátralévő időben még húszezerszer elküldik ezt a nyomorúságos levelet. Mert valamit kifejezetten elnéztek. Tavaly nem küldtek, elvesztettek egy ügyfelet, de nőjenek fel és tessék szépen elfogadni, hogy az idén ezt nem fogják tudni rajtam behajtani.
Alapjáraton nem húzom fel magam ennyire ilyesmin, de ha ez nem a hatvanadik alkalom, akkor sehányadik.
Lehet, hogy nagyobb lenne a jelentkezők aránya, ha azoknak küldenék el, akik az idén érettségiznek! nézzék, én nem vagyok nagy reklámszakértő, de valami azt súgja, hogy ez nem a legrosszabb ötlet.
Legalább tegyenek egy rohadt próbát, engem meg nagyon gyorsan felejtsenek el.

Posted by Evgeny™ in 21:10:14 | Permalink | No Comments »

bölcsesség #63

Ilyen a világon nincs.
Hogy még mindig ideges leszek, ha eszembe jut, pedig lassan már teljes fél éve semmi. Nagy semmi.

Foghatnám a szívritmuszavaromra, de hát azt odalent már nem kéne éreznem. Pláne nem így.
Különben az azért valami, hogy ha érzelmileg nem kötődnék hozzá olyan nagyon, még akkor is teljesen kikészülnék a látványától.

És imígyen szólt az Idősebb Testvér:
“Nem kéne a farkad után menned, akkor megtarthatnád.”

Posted by Evgeny™ in 09:00:28 | Permalink | No Comments »

Thursday, January 1, 2009

2009S

Az idén:

  1. Rendszeresen folytatom az edzést.
  2. Nem iszom sokkal több kávét, mint tavaly.
  3. Megpróbálok összebarátkozni a tanulás fogalmával, és kideríteni, hogyan kell.
  4. Az internetes rendelést nem a szülinap előtt egy nappal küldöm el.
  5. Ha sejtem, hogy a nővérem utálni fogja az új francia filmemet, nem zsarolom meg, hogy megnézze velem, és utána nem vitatkozom vele róla.
  6. Továbbra is idiótának fogom tartani azokat, akik csak azért jönnek el velem moziba, hogy olyasmit keressenek a filmben, amibe később majd beleköthetnek.
  7. Igyekszem kevésbé pszichopata módon viselkedni.
  8. Itt hadd hívjam fel a figyelmet külön arra, hogy KEVÉSBÉ, nem pedig egyáltalán nem.
  9. Nem beszélek a szerelmi bánatomról. Magamnak se.
  10. Nem fogok látványosan hülyének nézni másokat, sem tébolyultan meredni rájuk csak azért, mert kényelmetlenül érzik tőle magukat, és ez engem szórakoztat.
  11. Adok egy sanszot az egészséges ételeknek.
  12. Mármint azoknak, amik nem növények.
  13. Ha öngyilkos leszek, akkor leginkább felakasztom magam.
Posted by Evgeny™ in 16:47:54 | Permalink | No Comments »