Евгений Онегин

Például hogy az idén sokkal többet bénáztam a konyhában. (mert az idén hajlandó voltam ott lenni.)
És most a fenyő se szúrt agyon. (mert nem segítettem behozni és felállítani.)
Nem ejtettem le díszt. (még. igaz, hogy egy gömbnek lejött a csutkája. tényleg lejött! én csak egy kicsit vagyok sáros a dologban, mert hát minek tesznek az aljára is olyan fülecskét a doboznak, mintha ott is ki lehetne venni, közben meg szétjön.)
A család Nagykarácsony napján a szokásos öt óra helyett csak kettő és felet veszekedett. (nem maradtunk tovább.)
Sikerült teljesen egyedül becsomagolnom a nővéremnek vett könyvet. (az egyiket. a másikra már nem maradt energiám, hát apám megcsinálta.)
Nagyfater csak a tesóm papucsát lopta el. (igaz, hogy éjszakára bezárta magát a szobámba, aztán meg, mikor nem nyílt ki az ajtó, a szekrényen át próbált kijönni.)

Persze fel lehetne kontra érveket is hozni, mint például nem volt jobb, mert hideg volt, mert tizenhárom fogással kellett két nap alatt végeznünk, mert az idén ugyanolyan szerelmi bánatom van, mint tavaly volt, mert 22-én a tesóm notebookja bemondta az unalmast, mert ugyanúgy a földön aludtam, mint tavaly, mert ugyanúgy utálja egymást a családom, mint eddig, sőt jobban.

“KEdves Embereek!! legy bejlgii idééén is!! én mán csak pár nap van addig h le lehesen mondani.. vagy SE és remélhetöleg nem llészen lemondva mert az mindigjoo!! a szabályos ugyanolynaok mint tavaly voltak.”

Nos, azt hiszem, ez nem elég beszédes ahhoz, hogy segítség nélkül is felfogjam.
“Légy beigli idén is!”
Ez mi?
Amennyire emlékszem, tavaly még nem voltam beigli. Vagy mégis? Talán kihagy az agyam? Vajon mákos voltam vagy diós? Remélem, az előbbi, mivel a diósat utálom.
Különben is, ha már választani lehet, nem beigli lennék, az tisztára snassz. Biztosan halálra csiklandoznak a tollak, amikkel szétkenik rajtad a tojást. Szívesebben avanzsálnék mondjuk szaloncukorrá vagy ilyesmi. Vagy az VIP-reserved?
És, ha már itt tartunk, mi az, hogy csak pár napom van lemondani? Ha nem utalok át rögtön egy táska pénzt nekik, beiglivé változom? Vagy egy telefonnal is elintézhetem?

 - allo, confusing email of becoming a christmas cake headquarters, what can i do for you?
 - allo, i decided that i rather would not like to be a christmas cake this year.
 - really? how surprising, you’re the first who made a decision of reject.
 - i’m terribly sorry, i think i’m not the right person to serve.
 - no problem, maybe next year you’ll be tasty enough.
 - i hope so. anyway, would you be so kind to delete me from the menu?
 - of course, be our guest.
 - thanks very much.

De persze ennyire nem lehet egyszerű. Egyrészt nem kaptam telefonszámot. Másrészt ott az üzenet végén, hogy a szabályok ugyanazok, mint tavaly. Vajon mik? Megkérdezhetném a tavalyi beigliket, de az a baj, hogy már elfogytak. Az ideieket igyekszem majd egy vágással megölni.
Lehet, hogy az MI6 küldte. Hátha beijedek és bevallok mindent abbéli félelmemben, hogy töltött tésztaként végzem.
Azért kifejthették volna kicsit jobban. Mondjuk, hogy mittudomén ha éjfélig nem mondom le, akkor hatos fokozaton fognak megsütni. Vagy a beiglit amúgy is hatoson kell sütni?
Szerintem amúgy se férnék fel a nyújtódeszkára, bár a sodrófa tényleg elég ijesztő gondolat.
Talán mégis fel kéne valahogy hívnom őket.

A felmérés során 1000 főt kerestek meg, (akik a felnőtt magyar lakosságot reprezentálták), hogy felmérjék a felsőfokú végzettség és a felsőfokú intézmények színvonalának megítélését. [...] Az ELTE magasan vezeti az összesített listát, az érdemi választ adók 18%-a az ELTE-t említette. A diplomások körében még nagyobb ez az arány, ott a választ adók 25%-a nevezte meg az ELTE-t a legjobbként.

A 10 legnépszerűbb szak az ELTE-n:

1. jogász
2. gyógypedagógia
3. pszichológia
4. programtervező informatikus
5. szabad bölcsészet
6. andragógia
7. magyar
8. történelem
9. anglisztika
10. biológia
    

Tudjuk jól, az Isten nem ver bottal. Hanem rögtön villanypóznával.

1. “Halkítsd le a zenét!”
2. “Késő van már ehhez!”
3. “Mikor jössz haza?”
4. “Borzasztóan nézel ki!”
5. “Ne hordd fél vállon a hátizsákod!”
6. “Ne menj el reggeli nélkül!”
7. “Ne forgasd a szemed!”
8. “Nagyképű vagy!”
9. “Ne szemtelenkedj!”
10. “Miért nem veszed fel a telefont?”

Éppen belőlem?! Ez teljesen hülye. Mégis mire építi ezeket a meglátásait? A marcona majdnem-hatvan kilómra, esetleg meg van győződve arról, hogy engem nem fog az éles töltény? De halál komolyan. Igazából akkor is fogadnék fel testőröket, ha százkilós lennék. Ő nem? Tiszta szerencse, hogy nem akar nagypályás bűnöző lenni, elég hamar véget érne az üzlet. Én valamivel tovább húznám.
Emlékszem, egyszer kipróbáltuk, hogy bírjuk megvédeni magunkat Dee ellen. Hát nem igazán tettem zsebre, amit kaptam. Legalább háromnegyed órán át ütöttük-vertük meg dobáltuk egymást. Mondom: light-contact, okés? Erre ő: á, az baromság. És egy oltári nagyot behúzott nekem.
Annyi lejött a rutinos verekedésből, hogy ha nem tudsz elkerülni egy ütést, akkor alkarral blokkolod. Ez prímán bejött, még úgy is megúsztam, hogy fél óra múlva huszonöt véraláfutás volt a karomon, ahogy a csontjaink összeütköztek. Dee imád dobálni, és én pont megfelelő alany voltam hozzá, lévén nagyobb volt nálam egy bő arasszal. Rendben, a dologhoz hozzátartozik, hogy én is szépen összevertem őt, de a küzdelem jelentős részét a földön hemperegve töltöttem, ugyanis ha nem gurulok és pattanok fel rögtön, hát biztosan kitapossa a beleimet. Kicsit bemerevedett a kép.
- Kemény vagy - mondta. Remek, az elismerést kiharcoltam, de ez akkor is csak annyit jelent, hogy tovább tart fasírtot csinálni belőlem. Még nem fájt; majd, ha elfogy az adrenalin.
- Kösz - lihegtem. - Te is.
De már jött is, mint a gőzmozdony. Összegabalyodtunk, és príma fogást találtunk egymás derekán. Éppen olyan vékony volt, mint én. Próbáltuk felemelni egymást, eközben valószínűleg maradandó sérüléseket szenvedett a hátizomzatom. Nem bírtunk egymással. Betámasztotta a lábát elém és feltaszított. Előrebotlottam, de nem estem el! hoppá. Fél győzelem. Visszalöktem, összeakadtak a lábaink, elkapott és lerántott. Láttam, ahogy közeledik a talaj és éreztem, ahogy a koponyája hátulról belekoppan a tarkómba, aztán arccal előre belefúródtam a földbe. Elment a kép.
Akkor eszméltem, amikor leugrott rólam - az összecsomózódott végtagjainkat nyilván szétszerelte -, és magam is feltápászkodtam. Az egész ábrázatom érzéketlen volt, végig lehorzsolódott és már kezdett is megdagadni. A köves talaj előnyei. Klassz. Alig tudtam megállni, egyensúlyérzék semmi. A táj érdekes módon hullámzott és forgott. Valaminek föld- és véríze volt. Jah, a véres földnek. Viszont megvolt az összes fogam. Köpködtem. Dee távolabbról figyelt.
- Hát ez elég durva volt - jegyezte meg furcsa fintorral. - Belefejeltél a földbe.
Feltűnt. Különben hogy kerülhetett volna föld a számba? Grimaszolni akartam, de azt már nem éreztem, sikerült-e. Mintha nem is lenne arcom. Bár a helye nem fájhat.
- Jól vagy?
- Aha - köptem megint. A fejemet fogtam. - Csodásan.
Nem mintha neki nem folyt volna a vér az orrából és nem lett volna félreakadva az állkapcsa. De egyensúlyproblémáim mégiscsak nekem voltak. Dee nője számolt.
- Még három contactig.
Nem hittem a csengő fülemnek. Még három contact? Meg akar ölni?! Persze olyasmit a világért se mondanék, hogy feladom, csak ne kelljen folytatnom. Félreugrottam. Nem sokat használt, vagy öt perc kóválygás után fogta, és teljes erővel gyomron vágott, háromszor egymás után. Egyre kényelmesebbnek találtam vízszintesben, azt leszámítva, hogy legszívesebben lehánytam volna.
Tankönyvbe illő csillagocskák köröztek fölöttem. Valami sípolt. Dee fölöttem állt, és a kezét nyújtotta. Kösz, Mr Bond! A legjobban az esett volna, ha otthagy, amíg képes leszek felállni, de ez természetesen igazán nem várható el tőle. Én is felsegíteném, azt hiszem. Lehet, ha kicsit jobban magamnál vagyok, érdekelt volna, hogy megalázó-e vagy sem. De talán kiterülve maradni még égőbb, akkor is, ha előtte letaglóztak. Hagytam, hogy felhúzzon, aztán az első fánál lerogytam a többiek közé. Valaki vodkát nyomott a kezembe.
- Ez óriási volt - lelkesedtek. Dee maga is így gondolta.
- Majd legközelebb visszavágsz - mondta, miközben a vérzést próbálta elállítani.
Azóta se verekedtem vele. Nem őrültem meg!

Talán mégsem akkora botorság testőrökkel mászkálni, ugye?

1. „Alattunk laknak!”
2. „Mi volt ma az iskolában?”
3. „Addig nem állsz fel az asztaltól, amíg meg nem etted!”
4. „Ne nézz hülyének!”
5. „Menj ki a levegőre!”
6. „Ne légy rosszindulatú!”
7. „Pakolj be holnapra!”
8. „Nem te vagy a világ közepe, fiam.”
9. „Ne kopogj át a szomszédba a falon!”
10. „Hol voltál ennyi ideig? Már tíz perce itthon kellene lenned!”