Tuesday, October 28, 2008

asztalos vol1

- {…}nincs új a nap alatt, nem igaz?
- valóban. és ajtónk sincs.
- micsoda?!

Nincs fürdőszobaajtó. Nincs nappaliajtó. A nővéremnél nincs hálószobaajtó.
Rájöttem.
Az ajtó van olyan fontos, mint a függöny.

Posted by Evgeny™ in 18:46:47 | Permalink | No Comments »

Thursday, October 23, 2008

13,45

- Jó, most jövünk mi.
A vizsgabiztos igazán rendes emberke volt, azt leszámítva, hogy a kocsi elejétől egy méterre megállt, és az oktatómmal kezdett beszélgetni, közben néha rápillantva arra, mit művelek.
Körbejértam az autót, és felmondtam a kerekeket. Erre megkérdezte, milyen mély a mintázat.
Honnan tudjam? Pár milliméter, és a colstokot a másik nadrágom zsebében felejtettem. De azért eltaláltam.
- Jó, most a világítást.
Kinyitottam az ajtót, beültem, elfordítottam a kulcsot és bekapcsoltam a helyzetjelző lámpákat, majd kiszálltam, és kötelességtudóan körbekocogtam az autót.
- A helyzetjelző lámpákat rendben találtam, mert…
- Ezek melyik lámpák?
- A helyzetjelzők - feleltem kissé kizökkenve.
- Biztos?
Ha mondom! Egyébként is, mi más lehet még? Amikor egyet fordítottam a kapcsolón? És azok égnek. De ha tényleg azok, akkor miért kérdezi?
- Igen - mondtam, jobb ötletem nem lévén.
- Mert szerintem nem.
Pedig biztosan azok, úgyhogy ez elég nagy baj! Kezdtem összezavarodni. A műszerfalon semmi. A bal oldali bajuszkapcsoló egyes állásban. Mi az ördög van?
Feljebb kapcsoltam, tompított fényszóróra, és előreléptem a kocsi orrához.
- Hát ez mi? - hangzott a kérdés.
- Tompított - feleltem némi habozás után.
- Nem, ez sem az.
Hogy tetszett mondani? A műszerfalon égett a tompított fényszóró ellenőrzőlámpája, a kapcsoló tompított-állásban. Mi a fene folyik itt? Arról nem is beszélve, hogy a műszaki érzékem még soha nem hagyott cserben. Miért pont most tévednék?
- De igen - ellenkeztem, és lekapcsoltam egyesbe a kapcsolót. - Ez a helyzetjelző, ez meg a tompított - kapcsoltam vissza. Az oktató és a vizsgabiztos zavartnak tűnt. Magam felé húztam a kart.
- Ez meg az országúti.
Gyorsan a műszerfalra sandítottam, ahol igazolásul kigyulladt a kék fényszóró-ikon. Itt vagy ők vakok, vagy minden rossz. A két férfi tanakodott.
- Ja… jól van, jó volt - jelentették ki végül.
A nap belesütött a lámpák foncsoros szemfenekébe, és egyáltalán nem látszott, mikor melyik izzó van bekapcsolva. Disznók elé gyöngyöt.

Az összes feladatot hiba nélkül végigcsináltam, bár a kezdés kissé feszültebbé tett a kelleténél, és végig ideges voltam. Valószínűleg ezért álltam meg az utolsó oszlop előtt túl messze.
Ezért mióta buktatnak?
És mi az, hogy “letértem a kijelölt pályáról“? Nem tértem le róla! nem mentem végig rajta.
Az igazság az, hogy soha nem tudtam elég közel menni orral ahhoz a nyamvadt bójához, mert fogalmam sincs, hogy hol a lökhárító.

Mindegy, kedden, amikor megismétlem a vizsgát, majd ráállok nekik.
Remélem, jó sötét lesz.

Posted by Evgeny™ in 14:36:56 | Permalink | No Comments »

Thursday, October 16, 2008

->e<-

Jobb oldal.
Felhívom.
Bal oldal.
Nem hívom fel.
Jobb oldal.
Mi van, ha szeretné?
Bal oldal.
Rossz ötlet.

Jobb oldal.
De mi van, ha mégis? Legfeljebb elküld a francba.
Bal oldal.
Már elküldött.
Jobb oldal.
Lehet, hogy már nem így gondolja.
Bal oldal.
Ne légy olyan, mint Collins a Büszkeség és balítéletből. Ha ezt mondta, akkor nem azért mondta, hogy ne hidd el.
Jobb oldal.
Pedig volt már rá példa.
Bal oldal.
De mi van, ha most mégsem?
Jobb oldal.
Valószínűleg mégis.

Bal oldal.
Na jó, felhívom.
Jobb oldal.
Nem, nem hívom fel. Különben is marha késő van már.

Bal oldal.
De ő sokáig fenn szokott maradni. Nappal alszik, nem rémlik?
Jobb oldal.
Jó, de telefonálni ilyenkor már akkor sem illik.
Bal oldal.
Na, mi legyen akkor?
Jobb oldal.
Nem hívom fel.
Bal oldal.
De fasz vagyok.

Hanyatt.
Aludjak már el…
Posted by Evgeny™ in 20:22:40 | Permalink | No Comments »

Sunday, October 12, 2008

..

- ha rám hallgatsz, elfelejted.
Jóbazmeg, ha mindenkire hallgatok, már nem lenne mit tanácsolnod.

De azért istenuccse megpróbáltam. Na nem úgy, ahogy eddig, mert az nem vált be.
Most akkor éppen, a Múzeum-kertben
(emlékszem, őszi, fáradt verőfény figyelt)
fogtam mindent, ami hozzád kapcsolódik
és belesodortam a cigarettámba szépen lassan
(ahogy gyászmenethez illik)
közben a templom harangja adott kíséretet
(talán az Isten, akiről annyit meséltél, tényleg mindent lát, s akarta, hogy lélekharangot kapj, mert olyan híve vagy - neki meg az országának. vagy csak a délután valami pontos, lidérces egybeesésével kaptam el a harangszót?)
De aztán rájöttem
hogy még az én versenysportokkal megnövelt, bivalyerős tüdőmmel sem lehet elszívni
mert annyi mindent gyömöszöltem bele
(egy percre üresen maradhattam volna, de mindig találtam valami kacagó kis emléket, ami ügyesen elslisszolt egyik idegszálamból a másikba, majd a csontom velejébe, s derűsen szemlélte próbálkozásaimat, hogy elcsípjem)
ezért úgy döntöttem, hagyom, és inkább fogtam a cigarettát
(megszimatoltam egyszer)
a dán pipadohány illatán kívül nem éreztem semmit
pedig abban a pillanatban szökött vissza minden az agyamba
ahonnan aztán nevetve ismét szétszaladtak.
a harangszó elhallgatott.

majdnem elloptam valaki másét…

Posted by Evgeny™ in 06:54:29 | Permalink | No Comments »

Saturday, October 11, 2008

játsszunk

tesó: hol szolgált vezető beosztásban Horatio Nelson?
én: hát a Royal Navynél.
- magyarul?
- az angol királyi hadiflottánál.
- brit, de nem számít.
*tesó kocka eldob, bábu odébbtesz*
én: ez is csak én lehetek, elcseszni egy royal navy-s kérdést…
- de nem cseszted el.
- jó, de akkor most miért te lépsz…?
Posted by Evgeny™ in 19:48:42 | Permalink | No Comments »

Wednesday, October 8, 2008

mégkétszer

- megmondtam, hogy oda nézz, ahová mész
- aha.
- de akkor azt is kéne.
- azt csináltam.
- jó, de miért nézted az oszlopot? egy kicsit nézted az oszlopot.
- hát, nem is tudom. talán mert piros-fehérre van festve? ez elég feltűnő.
Posted by Evgeny™ in 17:08:30 | Permalink | No Comments »

Monday, October 6, 2008

3

Szeretnék néha valami újat mondani
(neked)
de még mindig szeretlek.

és a gyomrom még mindig tripla szaltót ugrik hátrafele
(ő nem lett lustább)
ha meglátlak
vagy csak azt hiszem az elsuhanó metrón a lány ül
(akit szeretek)
a szívem nagyot rándul.

Persze utóbb mindig kiderül, hogy mégsem te voltál
és akkor a gyomrom kicsit csalódott
mert csak neked ugrik ekkorát, ilyen szépeket
ilyen triplát másé nem tud
(hátrafelé pláne nem)

másnak nem tud ő sem
(csak ha becsapják, mint a metrón).

Posted by Evgeny™ in 21:44:06 | Permalink | No Comments »

Saturday, October 4, 2008

VAL-136.03

Az irodalom fakt témája nálunk örökké az eredetmonda volt.
A sámánizmus-kurzusé is sokszor az. Álljon itt hát egy rövidke eredetmonda, hátha kurzustársak vagy faktosok tévednek errefelé, és még nem szaladnak ki tőle a világból.


Egyszer régen egy fiatal legény bambusz íjával pocokra vadászva éldegélt.

Egy napon, amikor ismét vadászni ment, meglátott egy madarat, és rálőtt. Ekkor a madár kedves lánnyá változott. Ezt látva a fiú megijedt, hogy megsebesítette, s gyorsan szegényes jurtájába vitte. Pocok húsából készült levessel etette, így gyógyítgatta. A lány érkezése óta a pocok húsa a birkáéhoz hasonlóan bőséges és ízletes lett. A lány egyik napon így szólt a fiúhoz:

- Menj az égi palotába, és apám jurtájából hozz egy vasládikát! De vigyázz, nehogy belenézz!

A fiú a lány szava szerint bement az égi palotába, felkapta a kán ládikáját, és szaladni kezdett visszafelé. Útközben azonban az a gondolata támadt, hogy belenéz. Türelmetlenségében máris kinyitotta, s egy vaskalapácsot látott benne. Amikor megfogta, vaskatonák jöttek ki a dobozból. A fiútól, mint parancsnokuktól kérdezték:

- Hová menjünk, kivel küzdjünk? - s parancsra készen várakoztak.

A fiú a félelmétől megzavarodva alig tudott a feleségéhez hazaszaladni. Amikor elmesélte neki, hogy mi történt, felesége ezt válaszolta:

- Menj gyorsan a tóhoz, vágjál nádfejet, majd hozd ide!

A fiú a mondottak szerint kiment a tóhoz, vágott nádfejet, és visszatért.

A feleség ekkor szétszórta a nádat és a következőket mondta:

- A nád feje vaskatonákkal megküzdő katona legyen! - Ekkor sok sok szőke hajú katona támadt, akik elmentek és legyőzték a vaskatonákat.

- Most mit tegyünk? - kérdezték visszatérve.

- Menjetek észak felé, és vizes, nádas földön telepedjetek le! - mondta és elküldte őket a feleség.

A vízköldökű nádból származók orosz emberek lettek. Ez az oka annak, hogy az oroszok szeretik a vizet.

Posted by Evgeny™ in 17:31:12 | Permalink | No Comments »

Friday, October 3, 2008

T-bird

Jövök ki az ELTE-ről
(hátul, nem a főbejáraton és nem is a kovácsoltvas kapukon, mert hátul a filozófusbejáró)
és még a lépcsők előtt
(ott, ahol normális esetben csak az X5-ös és Z3-as BMW-k parkolnak)

gyönyörűséges ezüstmetál
Ford Thunderbird parkol.
plusz fekete vászontető.

El kell ájulni.

Posted by Evgeny™ in 19:18:03 | Permalink | No Comments »

Wednesday, October 1, 2008

tanuljatok csak. én figyelek.

Francis
Noncsi
Attila
de még a Szandi is.

Mi a közös bennük?
“érettségi év van.”
“tanulnom kell.”
“nem lóghatok.”

És tényleg.
De basszus… évfolyamtársuknak kéne lennem, jó hatással lennének rám. Lettek volna. Mert hogy ilyenkor jövök rá igazából hogyan kéne viselkedni. Kellett volna.

Talán én voltam az egyetlen
aki egy rövidke percet sem tanult a záróvizsgáira
vagy a nyelvvizsgáira
és még most sem tanulok a vizsgáimra, pedig lesznek.

Inkább nem csinálok semmit
vagy eldöntöm (sparky) hogy HMS ki lesz a hónapé.
Most Interceptor. (love)

Posted by Evgeny™ in 19:43:48 | Permalink | Comments (1) »