asztalos vol1
- valóban. és ajtónk sincs.
- micsoda?!
Nincs fürdőszobaajtó. Nincs nappaliajtó. A nővéremnél nincs hálószobaajtó.
Rájöttem.
Az ajtó van olyan fontos, mint a függöny.
Nincs fürdőszobaajtó. Nincs nappaliajtó. A nővéremnél nincs hálószobaajtó.
Rájöttem.
Az ajtó van olyan fontos, mint a függöny.
Az összes feladatot hiba nélkül végigcsináltam, bár a kezdés kissé feszültebbé tett a kelleténél, és végig ideges voltam. Valószínűleg ezért álltam meg az utolsó oszlop előtt túl messze.
Ezért mióta buktatnak?
És mi az, hogy “letértem a kijelölt pályáról“? Nem tértem le róla! nem mentem végig rajta.
Az igazság az, hogy soha nem tudtam elég közel menni orral ahhoz a nyamvadt bójához, mert fogalmam sincs, hogy hol a lökhárító.
Mindegy, kedden, amikor megismétlem a vizsgát, majd ráállok nekik.
Remélem, jó sötét lesz.
De azért istenuccse megpróbáltam. Na nem úgy, ahogy eddig, mert az nem vált be.
Most akkor éppen, a Múzeum-kertben
(emlékszem, őszi, fáradt verőfény figyelt)
fogtam mindent, ami hozzád kapcsolódik
és belesodortam a cigarettámba szépen lassan
(ahogy gyászmenethez illik)
közben a templom harangja adott kíséretet
(talán az Isten, akiről annyit meséltél, tényleg mindent lát, s akarta, hogy lélekharangot kapj, mert olyan híve vagy - neki meg az országának. vagy csak a délután valami pontos, lidérces egybeesésével kaptam el a harangszót?)
De aztán rájöttem
hogy még az én versenysportokkal megnövelt, bivalyerős tüdőmmel sem lehet elszívni
mert annyi mindent gyömöszöltem bele
(egy percre üresen maradhattam volna, de mindig találtam valami kacagó kis emléket, ami ügyesen elslisszolt egyik idegszálamból a másikba, majd a csontom velejébe, s derűsen szemlélte próbálkozásaimat, hogy elcsípjem)
ezért úgy döntöttem, hagyom, és inkább fogtam a cigarettát
(megszimatoltam egyszer)
a dán pipadohány illatán kívül nem éreztem semmit
pedig abban a pillanatban szökött vissza minden az agyamba
ahonnan aztán nevetve ismét szétszaladtak.
a harangszó elhallgatott.
majdnem elloptam valaki másét…
és a gyomrom még mindig tripla szaltót ugrik hátrafele
(ő nem lett lustább)
ha meglátlak
vagy csak azt hiszem az elsuhanó metrón a lány ül
(akit szeretek)
a szívem nagyot rándul.
Persze utóbb mindig kiderül, hogy mégsem te voltál
és akkor a gyomrom kicsit csalódott
mert csak neked ugrik ekkorát, ilyen szépeket
ilyen triplát másé nem tud
(hátrafelé pláne nem)
másnak nem tud ő sem
(csak ha becsapják, mint a metrón).
Egy napon, amikor ismét vadászni ment, meglátott egy madarat, és rálőtt. Ekkor a madár kedves lánnyá változott. Ezt látva a fiú megijedt, hogy megsebesítette, s gyorsan szegényes jurtájába vitte. Pocok húsából készült levessel etette, így gyógyítgatta. A lány érkezése óta a pocok húsa a birkáéhoz hasonlóan bőséges és ízletes lett. A lány egyik napon így szólt a fiúhoz:
- Menj az égi palotába, és apám jurtájából hozz egy vasládikát! De vigyázz, nehogy belenézz!
A fiú a lány szava szerint bement az égi palotába, felkapta a kán ládikáját, és szaladni kezdett visszafelé. Útközben azonban az a gondolata támadt, hogy belenéz. Türelmetlenségében máris kinyitotta, s egy vaskalapácsot látott benne. Amikor megfogta, vaskatonák jöttek ki a dobozból. A fiútól, mint parancsnokuktól kérdezték:
- Hová menjünk, kivel küzdjünk? - s parancsra készen várakoztak.
A fiú a félelmétől megzavarodva alig tudott a feleségéhez hazaszaladni. Amikor elmesélte neki, hogy mi történt, felesége ezt válaszolta:
- Menj gyorsan a tóhoz, vágjál nádfejet, majd hozd ide!
A fiú a mondottak szerint kiment a tóhoz, vágott nádfejet, és visszatért.
A feleség ekkor szétszórta a nádat és a következőket mondta:
- A nád feje vaskatonákkal megküzdő katona legyen! - Ekkor sok sok szőke hajú katona támadt, akik elmentek és legyőzték a vaskatonákat.
- Most mit tegyünk? - kérdezték visszatérve.
- Menjetek észak felé, és vizes, nádas földön telepedjetek le! - mondta és elküldte őket a feleség.
A vízköldökű nádból származók orosz emberek lettek. Ez az oka annak, hogy az oroszok szeretik a vizet.
Mi a közös bennük?
“érettségi év van.”
“tanulnom kell.”
“nem lóghatok.”
És tényleg.
De basszus… évfolyamtársuknak kéne lennem, jó hatással lennének rám. Lettek volna. Mert hogy ilyenkor jövök rá igazából hogyan kéne viselkedni. Kellett volna.
Talán én voltam az egyetlen
aki egy rövidke percet sem tanult a záróvizsgáira
vagy a nyelvvizsgáira
és még most sem tanulok a vizsgáimra, pedig lesznek.
Inkább nem csinálok semmit
vagy eldöntöm (sparky) hogy HMS ki lesz a hónapé.
Most Interceptor. (love)