Micsoda kérdés! természetesen van vizsgalapom, amit természetesen elsuvasztottam valahová még aznap este.
Jó Isten.
Nagyon lemaradtam!
Az iskolaköteleseknek? Akkor harmadikban már lehet? Vagy aki nem tanköteles, de még bejár, annak is tilos, mint mondjuk az iskola területén a szex, a vodkaivás vagy a dohányzás?
O.o
Mivan? Nem értem.
Miért is foglalkozik mindenki az emóval? Rondák? Szerintem nem mindegyik. Azt meg aztán pláne nem értem, mit vannak úgy kiakadva. (és mindeközben a kulturált szót következetesen kultúrált-nak írják. vajon miért? nyilván a felfokozott idegállapot miatt a tévesztés) Például azon, hogy az emok összevissza beleírják a nevükbe azt a rengeteg X-et, amit állítólag loptak valahonnét. És ha én is beleírom? Akkor mi lesz?
A Föld nyilván letér pályájáról, és a Napba zuhan.
Le kéne lőni őket. Akinek tetszik, azt is! Kár, hogy csak egyszer lehet. Persze vigyázni kell, nehogy túlságosan gyorsan elfogyjanak, mielőtt újabb társaságot szemelünk ki.
Mindenki javasoljon valamit!
Nekem a Krisnások nem tetszenek. Tolakodóak és nem kellemesek a szemnek. A tetejébe állandóan pénzt kunyerálnak.
Indítsunk szavazást, hogy ők legyenek a következők!
Igazi kár megint, hogy a dekabristákat már elhappolták előlünk. Pedig én velük is szimpatizáltam. Sebaj, ha rááldozunk pár órát, talán felhajthatunk néhányat. Aztán mondjuk felrobbantjuk őket. Vagy legyen inkább akasztás…? Hirtelen nem is tudom, mit tanácsoljak a mögém felsorakozó önjelölt tisztítóbrigádnak.
Sohasem fogom felérni ésszel, miért nem inkább a bomberdzsekis-bakancsos, kopasz, katonai tereptarkába öltözött tinédzsereket óhajtják kitiltani a suliból. Talán azért, mert ha a kapuban álló őr meg akarná akadályozni őket a vadászterületükre való bejutásban, letépnék az állkapcsát és leszúrnák vele.
Más kérdés, hogy az emo-ötlet megvalósítójának is igencsak meg kellett volna szenvednie, midőn megkísérli konszolidáltabb állásba fésülni a hajamat és kikötni a Vans cipőmet, de legalábbis akkor vágtam volna irtózatosan szájon, mikoront megpróbálja kitépni az amúgy könnyedén eltávolítható klipszet az alsó ajkamból… dehát az én ex-középiskolám egy sz.. elnézést, diákcentrikus intézmény volt mindig is.
Másutt biztosan beválna.
Ami azt illeti, az egyetemeken is bevezethetnék! Klassz ötlet. Nálunk van egy egész csomó emo. Magyar szakosok, régészek, klasszika-filológusok, ilyesmik. És sokan, akik hasonlítanak rájuk! Lehetne vadászni akár egy hétig is, mert a campus elég nagy, és változatosak az órarendek. Lelki szemeim előtt már itt is a kép, amint a Trefort-kert örökzöldjei mögött rejtőzködünk az asztalszomszédommal (Descartes-szeminárium után): mindketten kockás sálat és egyenes szárú farmert, tornacipőt és halálfejes övet viselünk, én Eastpak táskával, ő Hello Kitty szatyorral tetézve a haireszisz-t. Aggodalmasan lesünk az egyenes hajunk mögül, majd futva elindulunk a biztonságot adó F épület felé, de alig néhány méter után az Együtt Az Ízléses Fiatalokért Alapítvány önkénteseibe botlunk, és sorsunk ezzel megpecsételődött.
Már-már utópisztikus.
Ilyen simán nem szokott menni az életem anélkül, hogy egy állati nagy disznóság ne kövesse.
Ennyi hiányzott hozzá, hogy dühöngő őrültként kiugorjak a kocsiból, és ordítva lemészároljam a kerületet, amikor tizenötödjére is rosszul tolattam be a betorkolló út szegélye és a felfestett vonal közé - ami egyébként laikus szem számára kényelmesen széles helynek és ártatlan feladatnak tűnik, pláne egy Renault Modusszal. De az autót meg kell szokni, és a rutinpályát nagyon ravasz emberek találták ki. Egyszerre kell figyelni a leghátsó ablakot, a jobb hátsó ablakot, a visszapillantó tükröt, közben figyelni kell a tengelykapcsoló-pedálra és arra, hogy mikor, meddig és milyen gyorsan tekerjem a kormányt.
És hogy hogyan.
És hogy merre.
Másfél órán keresztül ide-oda tilitolizni a kocsival anélkül, hogy akár egyszer is sikerülne hibátlanul végrehajtani a feladatot; nos, ez nálam nyugodtabb embereket is felbosszantana.
Engem is felbosszantott. A végére nemhogy nyugtalan, de egyenesen ingerült voltam.
Természetesen az oktató ilyenkor jól jön, mert a jelenlétében jól nevelt ember fékezi az indulatait, és semmi nem látszik meg rajta.
-hogy ment?
-szörnyen.
-ha gondolod, gyakorolhatunk egy kicsit a Swifttel sötétedés előtt.
-NEM, köszönöm.
-pedig az jó lenne.
-NEM.
*tesóközbe*-pedig szerintemis jó ötlet.
na persze. az a kocsi ki nem állhat engem, és mindenki lefullad vele. majd pont én fogok vele még tolatni is, mi?
Azóta se jött át, hogyan gondolta. A tengerben ugyanis nincs
és a hajón sincs
És a hajó nem, sohasem és a legkevésbé sem fullad le, nem kell rajta kereket cserélni, guminyomást ellenőrizni, biztonsági öveket becsatolni, nincs rajta gyújtáskapcsoló-tiltás és úgy fogom a kormányt, ahogy nekem tetszik.
Leginkább pedig nem kell vele emelkedőn elindulni.
But all this is too late. I love you, and you love me, - at least, you say so, and act as if you did so, which last is a great consolation in all events. But I more than love you, and cannot cease to love you.
Think of me, sometimes, when the Alps and ocean divide us, - but they never will, unless you wish it.
Nagyon érdekelne, hogyan fogom azt a rettenetes mennyiségű tudást a fejembe gyömöszölni ennyi idő alatt! Már tudunk folyékonyan olvasni, ismerjük a diphtongusokat és az aláírt iótát, a hangsúlyok fontosságát, a hehezetet és a visszafelé számolt élességet.
Ennek ellenére még soha nem éreztem magam kevésbé okosnak.
Átnéztük a határozott névelőket.
Holnapután írunk belőle!
A könyvünk beszerezhetetlen; fénymásolt kötetekkel fogunk rohangálni. A szemeszter során összeszedett jegyünket pedig meg kell majd védenünk. Előre látom, hogy vért fogunk izzadni.
Az irodalmi dekadencia című kurzus nem indul a szemeszterben. Kénytelen voltam felvenni helyette valami mást. Nem jó! Ez már a harmadik négykredites tárgyam.
______________________________________
amúgy álmatlanság gyötör, kínlódom és szeretnék meghalni.
